Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk.
Osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk.
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi,
Sörfoltos abroszunkon hatvanöt złoty.
Ablak üvegében látom régi arcomat,
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.
Nézz ki, hajnal van, és a mezőkön sok-sok emlék kering.
Ott áll Wanda, és nézd csak, Stefan is épp a kezével int.
Gondolj a galambokra Krakkó főterén,
Fénykép készül Forte filmre, rajta te meg én.
Tölts hát a poharamba, és nézz rám megint.
Lám csak, hát voltak nekünk szép élményeink.
Cseh Tamás – Bereményi Géza
